2008. szeptember 30., kedd

Hiányzol


Hiányzol

Tudom hogy fontos leszek
neked egyszer,
a sors fintora csupán
hogy ez akkor jön el
mikor engem
elnyelt már a messzeség
akkor érzed majd
hiányomat, felsóhajlanak
benned a szavak, miket
sosem mondtál
nekem mégis
tudtad hogy érzem


Gondolj rám majd
akkor, szabadulj
meg a szavaktól
érezd kicsit velem
milyen a hiányod bennem


(lily)

2008. szeptember 18., csütörtök

(Őri István)

2008. szeptember 1., hétfő

Elmondanám


Beszélnék, de a hang torkomban reked
Oly sok szép szót gondoltam neked,
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
Itt lüktet bennem hiányod sikolya.
Szétfeszít. Kínoz. Öl.
Felkavar. Meggyötör.
Szólnék. De nem tudok.
Zavartan hallgatok,
S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.
Öleljen, súgja fülembe; Nemrég
Még nálad voltam. Nálad, Édesem.
Boldogságtól megittasulva, részegen
Ízleltem mézédes csókjaid,
S kutattam lelked rejtett titkait.
Most távol vagy. De mégis oly közel.
A szívemben. A lelkem átölel.
Szenvedély. Ünnep. Csoda. Szerelem.
Csak Te vagy, kit akarok,
csak te vagy, ki kell nekem.
Mit érzek? Mondanám. De nincs rá szó.
Olyasmi ez, mi nem kimondható.
Mert szavakkal elmondani nem lehet,
Mily mérhetetlen a szeretet,
Mit irántad érzek.
Csak tétován nézek,
De szólni nem tudok.
Nem, nem állnak össze a mondatok.
Beszélnék, de a hang torkomban reked,
S csak annyit tudok suttogni neked;
Engedd, hogy szerethesselek.

/Robesque/