Papp Für János - üzenet de kinek? (részlet)

üres akna a világ mióta nem vagy benne
hol keresselek ha mindenütt voltam már
el kell hogy felejtselek
de temető-lelkem melyik
sarkába temesselek
hogy ne találjak rád
megfontolt léptekkel körbejár a halál
szemlélget és méreget
de egyszer úgyis rám talál
kiürülök teljesen nélküled
semmi nem marad már bennem
csak bolyongó emlékképek
csavarognak a csendben
szememben semmivé zsugorodik a lét
kihunynak benne a csillagporos álmok
s elveszíti legutolsó semmi-láng-tüzét
és én csak bénultan állok
s téged várlak
- de a keresett világban
vajon majd ott leszel és megtalállak?


Forrás: Poet.hu

Papp Für János - most ne

most ne mozdulj
rögzítsük magunkhoz
ezt a pillanatot
odakinn a sötétben
falnak dől a magány
és zsebre dugott kézzel
a halál őrzi az éjszakát
csak egymás ölében
vagyunk otthon
nézd:
csillagok kapaszkodnak
a függönyön
a nyugalom ringó csónakja
hintázik a pillanat hullámain
(érintésem alszik bőrödön)
pszt...
- csak nagyon halkan -
szagot kapott a gyilkos éj
alvadt árnyaival kúszik a falra
de nem kell félned:
itt vagyok
csak most ne beszélj
(én is hallgatok)

Forrás: Poet.hu

Papp Für János - Naplemente

a várost elhagyom
a tükörben összeszűkül az út
egymásra dőlnek a házak
teljesen magadra hagylak
abban a végképp csendben
ami érthetetlen torlódik mögém
előttem a nélküled
tágas terei bomlanak
kinyílik valami roppant árvaság
elsoványodsz elfogysz
a horizont metsző élei közt
csak maradékaid maradnak;
dobálnak-tépnek-összeraknak
bármi-forma lehetsz
csak az egész tilt ki magából
félhomályba érek
fényszórót kapcsolok
(egyetlen napraforgó virágán
bolyong a naplemente)


Forrás: Poet.hu

Papp Für János - fűszer

a csésze alján kortynyi tea
(-nem, nem kérek több mézet)
édességed épp elég
frissen sült kifliben
olvadozik a reggel
lámpa már nem kell
fűszer illatú ébredés
ily törékenynek
még senkit nem láttam
vékony kristálypohárba
öntöd az indulást
kulcsot illesztesz a zárba
reggel jön dél majd délután

Forrás: Poet.hu

Papp Für János - valahol

te valahol ott én itt vagyok
rám még nem vigyáznak angyalok
benned nyugszik bennem kél a nap
s nem múlik úgy perc és pillanat
hogy ne gondoljak rád azalatt

ha egyszer majd menni kell: megyek
zsebemben csordultig telt fellegek
vonatra szállok s a síneken;
átdübörgök ázott réteken
ott leszek csak később érkezem





Forrás: Poet.hu