Sárhelyi Erika - A csend íze

Hallgat a vers.
Nem szól hozzám se rím, se
dallam, ritmust is csak a
szívem ver halkan,
épp csak, hogy tudjam: élek.
Finom a csönd, íze van.
Mint a csöppenő dinnyének.
Ritka pillanat, mikor
a lélek szinte kézzel fogható,
kevés a betű és méltatlan a szó,
tán még az idő is megállt,
oly’ szokatlanul néma a világ.
Ma hallgat a vers.
Vár, mint táj a hajnal
hasadtára, mikor az ég
éjsötét vásznára vöröslő
csíkot húz a virradat.
Vár, mint vihar előtt a madarak
puha fészkük ölén,
vár mint harmatcsepp a Napot,
éj az esthajnalcsillagot,
betű a papírt, éjfél a holnapot.
Vár akár földben a mag,
álmok mélyén az elfojtott gondolat.
S mint borban a zamat,
a szó tán megérik az
elsuhanó idővel.

(Netelka)

Sárhelyi Erika - Utolsó utáni üzenet

Hideg van itt... Bár ti tudjátok,
én egész életemben fáztam,
nem volt jó nekem, csak a nyárban -
s lám, most nektek is kék a szátok.

Menjetek is, a könnyből elég,
nem olyan szomorú dolog ez!
Engem az élet már nem sebez -
ideát örökké kék az ég.

Most már elleszek - virág se kell,
meg a novemberi hajcihő!
Nem egy vidám hely a temető.
Kérlek, többé ne is gyertek el.

Időnként majd gondoljatok rám,
ha valami finomat esztek,
vagy ha friss tavaszillat reszket,
és cinkepár ül a körtefán.

No, induljatok, hamar-hamar,
mindjárt az eső is elered!
Ne aggódjatok, s ne féltsetek -
ha fázom, majd az ég betakar.

/Netelka/

Sárhelyi Erika (Netelka) - Add a kezed

Ha a tavasz későn jön és keserűn,
ha minden dal hamis a hegedűn -
add a kezed!

Ha rövid és szomorú lesz a nyár,
ha a tél is leszegett fejjel jár -
add a kezed!

Ha csak tükröm mondja az igazat,
minden más csupán olcsó kirakat -
add a kezed!

Ha utamon túl sok a mély gödör,
ha kiköp a sors, aztán feltöröl -
add a kezed!

[...]

Ha félnék, hogy elsodor az élet,
mielőtt még elveszítenélek -
add a kezed!