Zsefy Zsanett - teremtés

halj belém
hogy feltámaszthassalak
hogy csak sejtjeim között
találhasd meg magad
hogy egyszer
nagyobb lehessek nálad

legyek bár ismeretlen
ez idegen világnak

törpeségem kincs legyen
s ne kín
ne izgasson suta beszéd
ócska rím
ne félszegen keressem hozzád az utat
halj belém
s én újraálmodlak

(Bakkné Szentesi Csilla)

Zsefy Zsanett - Simogató

Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves!
Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben!
Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan,
- cirógató fényben - becézget, mint hajnal.
Legalább ma mondd ki, de ne is mondd, csak súgjad!
Simítsd rám a szót, simítsd rám a múltat!
Látod, kigyúlt a fény is, bizsergeti testem,
hiába táncolnak rajt' fázós esőcseppek...
Mindent felszárít egy szó, ha rám simul:
szeretlek!

Forrás: Poet.hu