Havas Éva: Légszomj

Hó alá temetett nyáridőn hiányod.

Ködbe csomagolta az egész világot.
Vakon tapogatok, nem lelem kezedet.
Szólongatlak fájva, de nem jön felelet.

Néha hajnal felé álmodom, hogy itt vagy.
Tévképednek nyoma szívemben csak kínt hagy.
Oxigénem voltál - a vég és a kezdet -
tudom, soha többé nem lélegezhetlek...



*****

Szalay László - Havas Éva: Közeledve

közeledve Hozzád
arcomon a ráncok
mosollyá simulnak

s ha megérkezel
szívemben a dobbanás
földrengést okoz

Ketten írtuk: Kedvesem, és én...