Kormányos Sándor: Aludj még

Guruló könny
most a harmat
a füvek bársony
... szárain,
hajnalodik
betakarlak,
csak szállj
az álom szárnyain.
Ha felébredsz én
itt leszek majd
simogatva homlokod
míg kócos hajjal
jön a hajnal
szíved a szívemben
dobog.
Gördülő könny
kint a harmat
aludj még, majd betakarlak.

 

***

Kormányos Sándor - Vers vagy bennem...

Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.

Egy vers, amit még nem írtam meg,
csak mondogatom szótlanul,
egy vers, amellyé lettél bennem
örökre - leírhatatlanul...

Forrás: Poet.hu

Kormányos Sándor - Őrzöd-e még?

Még mind ugyanaz, ami szép,
szunnyadó alkonyi rét
cirpelő lágy dala von
fátylat az álmaimon.

Ha szunnyad az alkonyi rét,
suttogok: Hallod-e még?
Hív a varázsa, zenél:
Érzed-e azt amit én?

Még mind ugyanaz, ami szép?
Látod-e, látom-e én?
Tiszta szemek örömét
őrzöd-e, őrzöm-e én?

Forrás: Poet.hu

Kormányos Sándor - Úgy viszlek...

Nem vagy sehol, csak szívem mélyén érzem,
hogy lüktet a csend s a halkuló világ
úgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőn
a levele után rezzenő faág.

Nem vagy sehol, csak konok némaságom
őriz, mint álmot, mint elvesztett csodát,
s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe
úgy viszlek magammal emlékként tovább.




Forrás: Poet.hu

Kormányos Sándor - Őszi szél

Csak hallgatunk, én itt, te ott,
s a percekbe szőtt kis csodák
szétfoszlanak, míg szemlesütve
rohannak el az éjszakák.

Messze vagy, a sóhajok közt
csókjaink emléke meglapul,
de tűnő álmok nem ringatnak,
csak vágyak fáradt csendje hull.

Most hallgatunk, én itt, te ott,
s ha némaságunk összeér,
majd eltűnődve von szemünkre
könnyű fátylat az őszi szél.

Forrás: Poet.hu

Kormányos Sándor - Őrizlek még...

Őrizlek még
mint őszi fák
őrzik levelük
sóhaját
úgy mint a csend
a némaság
őrzi vágyaink
dallamát.

Forrás: Poet.hu

Kormányos Sándor - Nem dúdolhatok...

Dallamtalan csönd botorkál
bennem, napra nap
visszhangzik a némaság, ha
megszólítalak.
Hangok nélkül súgja vissza
amit már tudok,
dal voltál, s én többé soha
nem dúdolhatok...

Forrás: Poet.hu

Kormányos Sándor - Láttál, és én láttalak

Kimondatlan
konok szavak,
a némaságban
vágy feszül,
szemed tükrén
harmatozva
késő őszi
bánat ül.
Kéz a kézben
reszketés,
én mindig
téged vártalak,
s szerelmünk
ma annyi csak,
hogy láttál,
és én láttalak.

Forrás: Poet.hu

Kormányos Sándor - Vers vagy bennem

Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.

Egy vers, amit még nem írtam meg,
csak mondogatom szótlanul,
egy vers, amellyé lettél bennem
örökre - leírhatatlanul...


Forrás: Poet.hu

Kormányos Sándor - Gombot varrtál

Rongyos álmaid foszladoznak.
Mért vacogsz, mondd csak, ennyire?
Nálad volt a tű, a cérna,
s te gombot varrtál a semmire...

Forrás: Poet.hu

Kormányos Sándor - Grimasz

A múlt poharába
ivott a jelen..
Nézem ahogy ostoba
döbbenettel arcára ül
sorsom keserű
fintora...


Forrás: Poet.hu

Kormányos Sándor - Elfeledve

Bolyongok szél-tépte fák alatt
megnyugvást,és vigaszt keresve,
a hiányodtól reszketek,míg
befed lassan a szürke este.

Hervadt homályban eső szitál
az őszi alkony már rég halott,
s dermedt szívemre bús ködök
lehelnek zúzmarás ablakot.

Elmúlt a nyár,s az őszi vágy
belehullott a téli csendbe,
csak én maradtam a fák alatt
reszketve, fázva, elfeledve.

Kormányos Sándor - Alkony

Megfakult nyarunknak
hulló sóhajával
színeinket szórva
az őszbe olvadunk,
könnycseppként gördülünk
rétek harmatában,
és vérző mosollyal
az égre lobbanunk...



Forrás: Poet.hu

Kormányos Sándor : Vártalak

Tekintetekbe szőtt varázs,
csodás,igéző pillanat,
nézni egymást,hosszan tűnődve:
eddig miért nem láttalak?

Dobbanó szívek ritmusán
reszkető vágy,ha átszalad,
rájönni édes kábulatban:
Én mindig téged vártalak!