Forró Hajnalka: Ha egyszer

Ha egyszer visszasúgod
édes ,bolondos szavaimat,
s vágy sugallik szemeidben,
szavaim telepszenek ajkaidra,
lelked lesz a keringő énnekem.
Ha egyszer szemeiddel látom
minden egyes érintésed,
s arcommal csókolom könnyedet,
nemcsak rejtegetett ábránd ,
mentsvár leszek lelkeden.
Hol éjbe hull az igéző mámor,
ott örök nappalt hoz
egy örökké lüktető, végtelen
esztelen álom.

(Phaedra)

Phaedra - Vallomás

Ujjaimra fonódott a fény,
Lelkemet napsugár vallatja.
Ritmust pihen az égnyi kékség,
Magára képzel a Végtelen.

Még ne kapcsold ki a világot,
A vágy minden reggel fölébred,
Keresd meg a pattanó szikrát,
Mely forrva nyeri meg a csatát.

Ha összeáll bennem a világ
S nem sikolt ez a mozdulat,
Benyitok a Nap udvarába,
És helyére tolom az eget...

Phaedra - Ha elmész

Ha elindulsz, ha elmész,
ha csendet kovácsol
az áttetsző messzeség,
Ha megfojt a szürke,
őszintén, de megsebezve,
Állj meg az út közepén,
burkolózz magadba,
Várd meg másik feled,
Mert beleoson lábnyomodba.

Phaedra - ha akarod

utad leszek
fűszálak hegyén,
éltető vízcsepp
virág gyökerén,
én leszek a szikra
sápadt tűz forró kövén,
kulcs, mely megfordul
lelked mélyén.

átkelek Rajtad,
Idődre hajolok,
a Napra bízlak
vagy a Végtelenre,
benned hagyom
fényt porozó álmaim
erre a kis időre.

ha akarod.

Phaedra - Szerényen

Érzed?
Lila fahéjillatot
hordoz a szél,
s míg perceinkre
ráfonja magát
a rejtett pirkadat,
lágy hangod bennem kopogtat,
s szívembe csurgatja mézét,
ha Téged kér a mozdulat,
s az illanó érintés,
mely játszi’ arcomon
és selyem hajamon.
Bőrömbe égetett csended
mélyre fájja sóhajod,
s minden érzés
mi gyógyírra talál
megpihen Tebenned.

Lila fahéjillatot
hordoz a szél,
emléke rám tapad-
percnyi csendbe
csavart gondolata
nem vár holnapig,
megsimítja arcodat,
mint ki álmodik...

/phaedra/

Egyszer

Szótlanul terülnek el
A csend szavai,
Lágyan érintenek-
Csillaggá csókolják
Szívemet,
Amíg emésztő tűzként
Egy leszek veled.

/phaedra/