Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.

Ady Endre

Ady Endre: Egyre hosszabbak a napok

Csak egy napig fáj minden fájás,
Huszonnégy óra s nem jön rosszabb,
De ez az egy nap egyre hosszabb.

Már hegyes karó minden óra,
Sötét vas-mázsák hullva, rengve
Verik a fájást a szívembe.

Tudom a kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig;
Víg elugrás bánattól kedvig.

Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.

Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.

Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem jön rosszabb,
Oh, de ez a nap egyre hosszabb.

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Élni, míg élünk

ADY ENDRE : ÉLNI, MÍG ÉLÜNK

Igen: élni, míg élünk,

Igen: ez a szabály.

De mit csináljunk az életünkkel,

Ha fáj?

Igen: nagyot akarjunk,

Igen: forrjon agyad,

Holott tudjuk, hogy milyen kicsinység

A Nagy.

Igen: élj türelemmel,

Igen: hallgass, ha fáj.

Várd meg, hogy jőjjön a nagy professzor:

Halál.

Igen: élni, míg élünk,

Igen: ez a szabály.

De mit csináljunk az életünkkel,

Ha fáj?