2017. augusztus 8., kedd

Hegedűs Gábor: Állok a parton...





Állok a parton, nézem a nagy folyót
a víz partot mos - az időm egyre fogy
mint az apró hullámok, ha homokra érnek
bár nem lehet, de feledném az egészet.
A part, mint ósdi megkövült képzelet
csiga, kagyló mészváz, homok mi betemet
ártérben néhány fa, emlékeim fája
sárgul már a levél, itt-ott száraz az ága.
Csendes a folyó. Itt nincs apály, dagály
olykor talán kiönt, vagy a sodrába ránt
vagy simogat, mintha gyermekem lenne
néha fuldoklom, ha elmerülök benne...
Sorsom folyója, most még a partján állok
a mát csodálom. Holnapról nem meditálok.





Poet.hu

2017. augusztus 7., hétfő

Németh Zoltán: Lebegés




Olykor az ember,
  fel sem fogja mit jelent
  a föld felett járni,
  és megölelni a végtelent,
  szívet karcolni a homokba,
  hallgatni a víz zaját,
  nézni: a kis hullám
  a kő fölött hogy zúg át,
  búzavirágot szedni
  miközben a nap ragyog,
  csak az érzésnek élni,
  hogy te vagy, s én vagyok,
  sárkányt reptetni,
  hallgatni gyerek kacajt,
  szeretve lenni,
  s csak néha érinteni talajt,
  hinni benne,
  hogy minden közös nap égi jel,
  és nem létezik perc,
  mikor nem leszek,
  ...s nem leszel.



Poet.hu

Farkas (Juhász) Gábor: Kristály







Kereslek, egyre csak kereslek,
kiáltnék Érted az egeknek,
ám az egek most morcosak,
könnyeket gyűjtenek, jó sokat,
zsákjukból szórják a hideget,
megfagyasztják a szívemet,
kis testét felkapja nagy huzat,
s lesz égi párnákon áldozat.

(Juhász Gábor)



Forrás: Poet.hu