Derzsi Pál: Szívemen pihenj meg

gondok áztatta nappalod éjed
ragyogásuktól fosztott csillagok
csak sejthető rongyolt kárpiton
vagy a semmibe lógva bele
talán csak képzelet
hogy valaha is reggelt énekeltek
boldogan fehérlő gomolyokkal
hegyek vajúdta csillogó ködök...
...kitárt karom dombkaréj
nyíló Nap-kapu önt
lépteid elé fényt meleget
ha jössz reménnyel
ölelésemben énemmé bújsz
szívemen pihensz meg
nincs egyebem:
fölébed köréd óvón féltőn
szerelmet öltözök 

***

Derzsi Pál: Patakká

... patakká lettem egy pillanatban,
amikor mássá már nem lehettem,
patakfodorrá csillámló habban,
tavaszi csoballyá lett a lelkem,
és dallá, mi átfog, lángjával éget,
örömmé, csodává engedtél érnem,
tanítva lobogni fel a messzeséget,
és soha el nem engedni Téged.

patakká lettem minden pillanatban,
mikor átjárt a lelked
- mást nem tehettem -
hűsen folytál, akár a víz,
átölelve testem
tanítottalak égni:
messzi végtelenbe
lettél patakom, mi folyton árad
szerelem medrében
folyni...
mely mindent áraszt...
szerető szívem Téged választ
(örökre)
    
(Edina és Pál közös verse)

Forrás: Poet.hu

Derzsi Pál: ...nem tudom, velem mi van

mozdulsz
hajadra hull hol innen, hol onnan a fény,

röppen oldalra, alá, most szelíd patak

simul tenyérmederben, most meg játszin szétterül,

vállaidon máris hullámot vet,

s a két karodon zuhan alá aranyló-sötét áradatban,

mint sok ideje magadban hordott

s váratlan kiszakadt költemény

szépség…

szinte hallani a könnyű suhanást

ahogy téged mesél a csendnek

az eltelt napodat, a mosolyod, a megélt életed

susogja áradva bő zuhatagokban

- mozdulataidra írt szenvedélyes tánc -

beborít engem is emitt,

bódulok tőled és nem tudom,

velem mi van...

Derzsi Pál: Szívemen pihenj meg

gondok áztatta nappalod éjed
ragyogásuktól fosztott csillagok
csak sejthető rongyolt kárpiton
vagy a semmibe lógva bele
talán csak képzelet
hogy valaha is reggelt énekeltek
boldogan fehérlő gomolyokkal
hegyek vajúdta csillogó ködök...
...kitárt karom dombkaréj
nyíló Nap-kapu önt
lépteid elé fényt meleget
ha jössz reménnyel
ölelésemben énemmé bújsz
szívemen pihensz meg
nincs egyebem:
fölébed köréd óvón féltőn
szerelmet öltözök

Forrás: Poet.hu

Derzsi Pál - egyszerűen

szeretlek téged
olyan egyszerűen,
ahogy a madár repül
de ugyanúgy vággyal is
egyszerűen
szemérmetlenül
mi vagyok mondd
hogy úgy halok beléd
mint tiszta erdőkbe
esténként
belehanyatlik
a fellobogó ég?!

Derzsi Pál - csak azért

félálomban is rád
hogy emlékezzem
ahogyan lépdelsz
álmok felnőtte tisztásokon
szelíd az éj
ahogy a kezem
kezedbe röppen
csak azért
ne félj


Forrás: Poet.hu

Derzsi Pál - Fogj szorosabban

fogj szorosabban,
hogy sajduljon testem
e szorításban,
s érezzelek mindenhol:
vízben, tűzben, a napsugárban,
és szeresd a hangomat is,
a tied egészen,
hozzád, neked beszélnek
szavaim, hát zsongjanak
tovább, le, egészen
vágyódó tested szép hajlatain,
nyílj, kívánj bolondul,
ahogyan Napba mártózik a virág,
virul szellőnek táncán, énekén
s füvek felnövő loboncában
a fénnyel szeretkezik

Forrás: Poet.hu

Derzsi Pál - Amikor látsz

Mottó: "ha nem lennél:
élettelen lenne szívem egészen,
s a hajnal harmatot könnyezne végleg...
Én így SZERETLEK téged!!!"
(Leona: Érted élek)

Amikor látsz,
szívedet madarak hussanása simogatja,
s hiszed, nem, de énekelek akkor,
borostyán-tavaszban izzik fel ezernyi
ránc a boldog földeken,
hangomon szólal a szél
s a pirospozsgás hajnal is
belőlem hajol rád, kedvesem...
Csak én vagyok,
az éj karoló sötétjét hangolom át éppen:
reggelre harmatot kacag a fű, a nyárfás
áztat mámoros ébredésben.

Forrás: Poet.hu

Derzsi Pál - BABÓ

Mottó:

"kívánlak édes szerelemnek, társnak,
szeretkezésnek, támogatásnak,
életnek, mivé életem tetted,
boldog sírásnak, növő vetésnek,
táncnak, éneknek, felordításnak,
szeretlek, szeretlek, egyre csak várlak,
egyszer ha napunk zenithez érhet,
akkor is ott leszek, örökre véled."
(Középkori(ú?) költő verse a XXI. századból.) :)

SZERETLEK MA, HOLNAP, MINDIG
SZERETLEK NEM CSAK AZ ELSŐ HÍDIG
LÉT-UTCASARKOK NEM SZABJÁK VÉGÉT
ANNAK MI BENNÜNK ENNYIRE ÉL, ÉG
VILÁGNAK VÉGE-HOSSZA HA VOLNA
SZERELMÜNK MESSZE-TÚLRA HAJOLNA
LOBOGNA LOBONCOS TAVASZI ÉGEN
ZSIBONGNA NYÁRI REKKENŐSÉGBEN,
ŐSZ HOZNÁ RÁ AZ ÁLDÁST: A GYERMEK
ÍGÉRET LENNE, S MÁSZNÁ A KERTET
CSEPP-CSEPEREDNE ANNYIT NEVETNE
REÁNK KACAGNÁ: FORDÍTVA VETTE
INGÉT A BOLYHOS DÉLUTÁNBAN
BABÓM! A TÉLLEL MI LETT? NINCS NÁLAM!







Forrás: Poet.hu

Derzsi Pál - Kép

Rozzant rámában tán a szélkarmos délután?

Felleg-zátonyok kúsznak be szélről sötéten,

S a kósza Nap, mint tépett szörnyű lék

Ásít egykedvűn süllyedő ég-fenéken...

Derzsi Pál - Reggel veled

Körmözi, csilló jégvirág, táncát,
szirmain áttört szőttes az ég,
tejtükör-éjen dér haja szánt át,
csikland, a mély most zeng kicsikét.

Zúzmara-pajkos hallali ének
hajlik a kertre, áznak a fák,
mintha csak álmod játszna a fénynek
tán sose hallott vágy-muzsikát.

Lassan az érről fölmeri csendben
hűs pirkadatnak arcát a Hold,
jégbibe-táncban izzik a kertem,
kéje beszökken, árad, felold.

Zizzeni, foncsor jégvirág, táncát
szirmai százát kékli az ég,
kék ugar méhén vér tüze szánt át
fölcsap a mélység, lehull, elég.

Forrás: Poet.hu

Derzsi Pál - Láz

az este köréd kondorodott,
forróságodtól kicsattant a Hold,
ahogyan bámult szinte kiesett
bakacsinjából, de kapaszkodott
a vén kujon, mert mégis:
hogy nézne ki lent az udvaron
tönkrezuhanva, karéjtalanul…
s ahogy így, estbebugyoláltan
suhantál erre-arra izzón,
s égtél a gyötrő, gyönyörű lázban,
senki-se-látta meseszép éjben
suttogott lépted mesét a Földnek,
ringta a mát, a holnapot,
hajadra, bódult ámulatukban
mind lecsordultak a csillagok.

Forrás: Poet.hu

Derzsi Pál - Havaddá váltam

tudjátok, milyen az: zsivaj és dal közt
űri sötétre, pokolra látni,
mocsármély magányban megfeszülve
egyre csak egyre vágyni, s akárki
beléd tarolhat, s te élve érzed,
miként fogy lassan a meggajdult élet?

a gyertyák sercegve csonkra égnek,
s loboghatnak az asztali csendben,
üres az este, remény oson csak
huncut, erős, jövőnket nyitó ez,
de hiányodat ma nem oltja semmi,

semmi a szó, mihez nem simul lelked,
sötét a tér, és nincs hova lépnem,
csak messze lobbanó lámpafényen,
fényvágta útján hív a szerelmed,

csillag-szövétnek éji világban,
remény-telem vagy, én havaddá váltam.

Derzsi Pál - Pillanat

Bogárnesz most az éj, a pillanat
távolokat köt, s te itt vagy újra,
itt suhansz lehunyt pilláim alatt,
s megállsz szomjas lelkemre hajolva.

Vártalak, kedves, a fényverésben
megérint a kezed: puha dallam,
nem fájhat, ha én annyira féltem
mosolyod a rámhulló tavaszban.

Bogárnesz csak az éj, a pillanat
sötét bársonyon villan, átoson;
Rongyos köpenyében már ott matat
hűs éj üszkei közt a Hold-neon.

1990. március 28.

Forrás: Poet.hu