Sanzsan: Úgy, mint a fák

Úgy, mint ha fák
szólnak fákkal,
némán, de mégis
dúdollak én is,
s te dúdolsz engem,
itt tudlak bennem,
s te ott tudsz magadban,
mint kozmoszt a magban
tudnak a fák.

Kihűlt teák,
fénylő álmok,
csókolt imáink,
suttogó fáink
visznek, emelnek
égboltra jelnek,
hogy ringjunk a létben,
a Szép Rend keblében,
úgy, mint a fák.

Forrás: Poet.hu


 

Kormányos Sándor: Aludj még

Guruló könny
most a harmat
a füvek bársony
... szárain,
hajnalodik
betakarlak,
csak szállj
az álom szárnyain.
Ha felébredsz én
itt leszek majd
simogatva homlokod
míg kócos hajjal
jön a hajnal
szíved a szívemben
dobog.
Gördülő könny
kint a harmat
aludj még, majd betakarlak.

 

***

Málna: úgy vezettél

Betakar a csöndes éj

s Te szelíden vezetsz

álmaid végtelenjén

dalt zeng lelked és én

neved suttogom

testemből szivárog a vágy

csókokkal csitítod

számhoz szegődik egy halk

sóhaj

-kibomlik meztelen szépségem -

vágyillat-gyűrt lepedő

kispárnába ordított kéj...

majd

szirmot bont a hajnal

és a reggel

arcomon

szerelem-mosolyt talál..

-szelíden vezettél álmaidon-

élet illata belém ömlik

titkok átölelnek

távolodó lépteid még hallani vélem

és magamra gondolom öleletlen karod.






***