Szakál Magdolna - Csak addig szeretlek

Csak addig...
míg tavaszt nyár követ,
míg visz a szél fátyolfelleget,
míg egyszer ébreszt a hajnal kék eget,
míg madár száll zöld erdők, magas hegyek felett,
míg szivárvány színe feszül eső után a tűnő horizontra fel,
míg folyók vize a hatalmas óceánban lassan megnyugvásra lel,
míg zuhatagok dübörgő dalára párafelhő lágy nesze felel,
míg viharba cikkcakkos, vad tüzet villám fénye rejt,
míg a hold sarlója hízik, s lesz jó kerek,
míg rét virága kever színeket,
míg őszi fagy jelzi a telet,
CSAK AMÍG... amíg
megengeded.

Forrás: Poet.hu

Szakál Magdolna - Mert hiszen szeretlek

Égre írom,
s a folyó tükörjegére
kopírozza a holdfény...

Égre írom,
s a széllel zizegve éjjel,
hóba pergeti a tél....

Égre írom,
s a faágak tengerére
lehull,mint zúzmara,dér...

Égre írom,
saját lelkembe rejtelek,
míg lobog a tűz-remény....

Égre írom,
fénylő kis csillagbetűkkel,
mennyire szeretlek én.

Forrás: Poet.hu

Szakál Magdolna - furcsa lom

tudod
... a padláson annyi furcsa lom van

a kavargó őszi porban
elbújva a zivatar elől
majd vánkosom lészen egy korhadt gerenda
s a forgácsolt időt kémlelem
tetőcserepek közti réseken

tudod ott a jelen is körémborulhat
sós könnyem nem látja senki meg
s a mellettem tespedő magány
nem ijeszt el - ismerem

tudod
... a padláson annyi furcsa lom van

a tavaszi pázsit zöldje itt van velem
azon s kis mohásszélű
apróratört üvegen

a nyár is itt zenél
- nem minden madár költöző
de tudom most ősz van
s a tél is hamar eljő

tudod jó volna ha itt lennél
akkor nem riasztana
a hűlő alkonyat

tudod
... a padláson annyi furcsa lom van

- látom bennük önmagam -
s ha jönnél felismernél-e?
a törött üveg
a madárdal
neked is mesél?
s itt lesz(n)ek-e még?

tudod
... a padláson annyi furcsa lom van

siess
fázom
ez már a tél.!?

Forrás: Poet.hu

Szakál Magdolna: -őszül-

halomba söpört gondolatlevelek
- őszül -
hideg eső zuhog, s ránő a nyári zöldre a sárszürke
fondorlatos szelek még játszák a lágy hullámzást
de édes hangjukba már varjak vijjogása
vegyül
borzas fejű fák bátran őrzik águjjaikon a jelent
élekre pontosult falak mögé bújnak a városok
- köröttem is csak fodrozódik a tömeg -
az elesett idő fészkelődik
mint valami folyton magába térő szabad út
lehetőség vissza a nyárba, vagy előre
s a vége csak árnyékolt részlettudat
valami heves indulat
lépések neszeit cipeli a délután
- az enyém is
hogy ne terheljem túl leülök
a pad mellett még apró virágnyarak
de amint továbbindulok
belesodródom a város ereibe, s
talpam alatt a halomba söpört…


Forrás: Poet.hu

Szakál Magdolna - égi kárhozatban

ördögöt küldött-e a menny
vagy angyalt a baljós, kénkövet okádó vad pokol
nem tudom, de ha kell, én érte akár elkárhozom
legyen Ő sajgó végzetem

hisz tűzszeme véste szívemre a lángoló zsoltárt
s most érintő űrt zengenek
a testben futó vérerek
s az egymáshoz elfehérült kínnal igyekvő bordák

égi asztalnál éhezem
mert üres tenyeremre csak ujjad nyomát szorítom
és vér serken szám zugában lásd: felperzselte csókod
s pokol tornácán égek el...

HIÁNYZOL


Forrás: Poet.hu

Szakál Magdolna - Kata ton daimona ekathon

( téged )
messzeség őriz majd
a hegyek, a fák
a felhők közt játszó
huncut napsugár

engem a folyópart
ez az ártatlan világ
hol még igazak a mesék
hol szélcsendes a táj

esőcsepp gördül
ázik a fű, tágul a meder
neszez a csend ( belül )
(de ) nincs már közel

csak a szelíd Idő
s majd rám is lassan
akár testre a temető
békét karol halk szava
....
( hiszek neki
mindig velem volt
Ő nem hazudott soha )

mert bár a szirmokat
őszi rozsdaszínre festi
s tikkasztó nyári napon
majd mind a porba ejti

de el sosem hagy
mindig érzem
- áthullámzik a tájon -
van, volt, és mindig lesz
( bár nem is látom )

Szakál Magdolna - Ne sírj

hideg van itt

összébb húzom magamon a létezést

s csak figyelem a villódzó árnyakat előttem a falon

apró tappancsok neszeznek a bádogereszen - esik? -

az ablakon nem látni se ki, se be

- a párától - ám egy pillanat

is elhozhatja a fényt

a nap sugara simít ... vagy te szóltál?

- Ne sírj !

(Narnia)


Forrás: Poet.hu

Szakál Magdolna - Életpillangó

Tenyerem élén billeg az élet,

mint pillangó,

mit bármikor lesodorhat egy fuvallat;

tovacsábíthat egy szebb virág.

Ökölbe szorított lelkemre szállt,

lassú szárnycsapásokkal nyitott, s zárt maga köré;

s most tenyérvonalam köti.

Nem én .

... én sosem tenném

...

Szakál Magdolna - lepedőráncok titkai ( hajnal...csak a hajnal )

óvatosan ébresztget
suttog fülembe
csiklandozza tarkóm
Ébredj álomszuszék!
- hisz lásd hozzád bújok én ...
buján túr hajamba
követel
elér
eláraszt
s pihegőn átölel
a fény

Forrás: Poet.hu