Valecsik Ákos - Akkor majd...vagy még akkor sem

Mikor majd elfárad az út a talpam alatt
s a nap is rám izzadta minden melegét.
Mikor az éj sötétje csak, mi velem maradt
s az összetört álmokon bukdácsoló lét.

Mikor a csillagok már csak árnyékot vetnek
és szárazságot hoz a tavaszi eső.
Mikor kidobják magukból a virágot a kertek
és elmúlást sírnak az örökzöld fenyők.

Mikor meghalnak azok, kik újjászületnek
és ismeretlen szó lesz már csak a remény.
Akkor majd kimondom-talán- már nem szeretlek,
de addig hiányzol, s az érzés az enyém.

/Khaos/

Forrás: Poet.hu

Valecsik Ákos - Mert még hordalak

Mint egy kölcsönkapott pulóvert
magamra öltöttelek és azt éreztem,
már nem jöhetnek hideg szelek.
Hisz meleget adsz és passzolsz pontosan,
már hinni kezdtem, persze csak óvatosan.
Vigyázok rád, szinte alig érintelek,
azt hiszem... már igazán féltelek.
De öltözéskor mindig szomorú leszek,
ha látom bevarrt címkéden az idegen nevet.

/Khaos/

Forrás: Poet.hu

Valecsik Ákos - Mondd

Mondd táncolod-e még
tócsákban a hajnal képeit,
mondd játszod-e még
szemeddel a jelzőlámpa fényeit,
mondd dúdolod-e még
a szivárvány színeinek dallamát,
mondd megfested-e még
a gőzös vonatfütty zaját,
mondd ébredsz-e még
mosollyal egy borús reggelen,
mondd hiszed-e még
hogy kertünkben boldogság terem,
mondd látod-e még
tengernek, ha színtiszta az ég,
mondd odafentről néha
figyelsz-e még?

/Khaos/

Forrás: Poet.hu