Olykor az ember,
fel sem fogja mit jelent
a föld felett járni,
és megölelni a végtelent,
szívet karcolni a homokba,
hallgatni a víz zaját,
nézni: a kis hullám
a kő fölött hogy zúg át,
búzavirágot szedni
miközben a nap ragyog,
csak az érzésnek élni,
hogy te vagy, s én vagyok,
sárkányt reptetni,
hallgatni gyerek kacajt,
szeretve lenni,
s csak néha érinteni talajt,
hinni benne,
hogy minden közös nap égi jel,
és nem létezik perc,
mikor nem leszek,
...s nem leszel.
