Málna: úgy vezettél

Betakar a csöndes éj

s Te szelíden vezetsz

álmaid végtelenjén

dalt zeng lelked és én

neved suttogom

testemből szivárog a vágy

csókokkal csitítod

számhoz szegődik egy halk

sóhaj

-kibomlik meztelen szépségem -

vágyillat-gyűrt lepedő

kispárnába ordított kéj...

majd

szirmot bont a hajnal

és a reggel

arcomon

szerelem-mosolyt talál..

-szelíden vezettél álmaidon-

élet illata belém ömlik

titkok átölelnek

távolodó lépteid még hallani vélem

és magamra gondolom öleletlen karod.






***

Málna: Moccanatlan

 

Csöndben ülök

az ablak előtt

kint rohan a világ... és ma

Benned is...

elbájolt szememben

képek peregnek

csók-ölelés

buja látomás

az időnek könyörög

kiszáradt ajkam

érzem

pattanni készül

a csönd és

feszültség

uralja a levegőt

de én ma

nem állok szóba

az idővel

ezért

keresek benned

egy csendes zugot

s bekucorodom

moccanatlan...

Málna - és fáj...

Hiányzol
Legtöbbször a hajnal ébredésénél,
mikor csend ül a falakon
És fáj,
hogy már nem tudom kimondani
a szavakat,
mert már némán születnek meg bennem
És fáj,
amikor a szemgödrömben kopog a félelem,
hogy már
nem vagy többet itt velem
Fáj, hogy utálom a nyárfákat,
amiért bólogatnak.
A Szőke Tiszát ,
amiért jajgat,
és a vitorlázó "csíkhúzót",
ami felettem száll s nem felettünk már
Fáj, úgy fáj,
hogy mindenben még ott vagy,
de benne már mégsem te vagy.
Fáj, hogy már én sem
és fáj, hogy szeretlek!
Úgy fáj, hogy már nem tudom
kimondani többet
mégsem....

Málna - Jó lenne

valahol melletted lenni
csak úgy
és csak annyira
hogy gyengéd simogatásod alá
szerethessem magam...

olyan jó lenne
néha
megszökni magunktól
csak úgy
egymáshoz...

Málna - sírnék

amikor nem szólsz
csak szótlan fekszel
a sötétben,
amikor halk imám
sem engeded be
tudom, hogy
akkor szeretsz a
legjobban

tudod én akkor is
szeretlek,
amikor nem szólsz
csak szótlan fekszel
a sötétben

sírnék fényt
lelkedbe...

Málna - (...)

Az éj gyönge fényében nézlek.
Mindent betöltesz...
(...)
Szép vagy kedves.
És szemeimmel
csöndben
tovább szeretlek.
Így, amilyennek elképzellek.
(apró mosollyal szád szögletében)
(...)

És igen tudom,
hogy oda kell adjalak az ősznek,
de valahogy
folyton felém menekítelek,
hogy újból meg újból
és aztán
megint csak újból

magamhoz próbálhassalak.

Forrás: Poet.hu

Málna - Sírj velem esőt az őszbe!

Hát sikerült...

Falaim ledönteni
csak félreállni felejtettem el
és most dörög az ég is
- már csak mosolygok -
Vajon ő is rám szakad?
És Te?
Hol vagy?
Alattam, vagy felettem Istenem?
Vagy zuhantál velem?!
Itt sem hagytál el egészen...?

(akkor sírj velem
esőt az őszbe)

Forrás: Poet.hu

Málna - tegnap

Tegnap éjjel,
rám zuhant a Világ
és remegve figyeltem
alatta magam.
Bámultam érzéseim,
miközben
szememből csorgott
hiányod,
majd a szeretők
öleletlen karját
magamra ölelve
aludtam bele
az éjbe.

Forrás: Poet.hu

Málna - Végtelen

sűrűsödik a sötétség
mélyen alszik a szél
a néma csöndet faggatom:
- hol a Végtelen? -

emlékek halkan énekelnek
csönd lehunyja szemét
de pilláin át is látom
némán sír a válaszon ...

ma éjjel könnyeznek a felhők
helyettem
csöndben mosnak el mindent
egy emlék marad
lent
kopott pad alatt
elbújva
mint egyetlen szerelem

megadva magát
erőtlen fekszik a rémület
kietlen tájon
apró kezeimmel
az Esőistenhez imádkozom…

vérszínű vágy
menny párkányára száll
hol néma virág nyílik a temetőben
és meztelen lelkek
sírva ölelkeznek

csendesebb szerelmük a sírnál
mélyebb a tengernél
felettük
Isten is lehunyja fáradt szemét…

Forrás: Poet.hu

Málna - Fának dőlve támasztom csendem

a fának dőlve támasztom
csendem

nem moccan az idő sem
velem együtt érzi
a füstillatú ősz
jöttét

csend van
senki sem figyel

ki nem mondott fohászok
reszkető szenvedély
széttérdepelt
remények körülöttem

fának dőlt testemben
magam maradtam

csend van

nem hallod hogy
érted imádkozom
nem érzed hogy
sebeid hűs tenyeremmel
simogatom

szeretem lehunyt szemed alatt
hordott magamat...

itt lent
mélyen
lelkem csendjében
megőrizlek Kedvesem...


Forrás: Poet.hu

Málna - Aludj

aludj

míg én csendes szavakat
gyűjtök neked
most lelkem is lábujjhegyen jár
aludj
csak halkan súgom füledbe
hogy olyan jó lenne
elmerülni benned
egy szelíd szédülésben
talán szíved fölött
piciny menedékben
s lélegzetet venni belőled
majd hagyni
hogy hallgass belém
utána álmaidban elbújva
hozzád csitulni
és elálmodni azt az éjszakát
amikor szerelmeddé csókoltál
aludj...


Forrás: Poet.hu

Málna - Nem sírok

nem sírok,
mert könnycseppjeimbe rejtettelek
nem sóhajtok
mert leheletembe bújtattalak
nem sírok
csak gyere ide mellém
és üljünk le a csöndben,
csak úgy, ketten egyedül....
nem sírok...

Forrás: Poet.hu

Málna - selyemben

Selyem suhog
testemen.
Nedves korbácsként
hasít rajta
végig hiányod!

Érzéki sóvárgás,
testtől kapott
éhség?

Álmatlansággal
küzd szemem
s én
vers fölé hajolok,
hogy átöleljelek
magammal.

(málna)

Forrás: Poet.hu