Várdai Erika (Hanga) - ha

ha nem vagy itt tanulom a csendet
békét kötök magammal és rendet
próbálok teremteni önmagamban
hogy fény legyen minden leírt szavamban

ha nem vagy itt tanulom a türelmet
s mint kitépett lapját régi füzetnek
lelkemet úgy lobogtatom eléd
hagyd hát kedves hadd költözzem beléd

Várdai Erika (Hanga) - némuló

talán mikor ezt olvasod már fényévnyi-távol jársz
talán fagyoskodva épp egy koszos megállóban állsz
talán autóban ülve suhan melletted a táj
talán összepréselt ajakkal sírsz mert az élet fáj

hát minden éjjel az ég fekete palástját szaggasd
a lassan fogyó Holdat sikoltó szavakkal faggasd
őrizz bőröd mögött vigyázva míg újra nem látlak
őrizlek én is
némuló csendben
hiányzol

várlak