Derzsi Pál - Reggel veled

Körmözi, csilló jégvirág, táncát,
szirmain áttört szőttes az ég,
tejtükör-éjen dér haja szánt át,
csikland, a mély most zeng kicsikét.

Zúzmara-pajkos hallali ének
hajlik a kertre, áznak a fák,
mintha csak álmod játszna a fénynek
tán sose hallott vágy-muzsikát.

Lassan az érről fölmeri csendben
hűs pirkadatnak arcát a Hold,
jégbibe-táncban izzik a kertem,
kéje beszökken, árad, felold.

Zizzeni, foncsor jégvirág, táncát
szirmai százát kékli az ég,
kék ugar méhén vér tüze szánt át
fölcsap a mélység, lehull, elég.

Forrás: Poet.hu

Zimonyi Zita - Bűvöletben

Valahol
e világon kívül
Valamikor az időn túl
valami
Köröttünk vagy bennünk
megállt
összefogódzkodtunk
érintések nélkül
percek kövein
jártunk
léptek nélkül
és egymáshoz jutottunk
utak nélkül

Akasa - Kavics

" Megtaláltál és felemeltél.
S én örökre megszerettelek érte"

S azóta élek csak.
S az ujjaid a párnám.
Tenyeredbe költöztem,
és a körmeid a lámpám.
Csiszolj fényesebbre!
Engedd hadd ragyogjak!
Semmi kis kavics vagyok,
akit nem jegyez a Holnap.
Csiszolj fényesebbre!
Mutass fel a Holdnak!
Mert élek és szeretlek,
engedd hadd ragyogjak.
De fordulj el akkor!
Már ne gyere vissza kérlek.
Mert semmi kis kavics vagyok,
és én csak addig élek…
Fordulj el akkor!
Nőjön kövek közt az Élet!
S ha végleg leejtenél

Isten bocsássa vétked

Szakál Magdolna - Életpillangó

Tenyerem élén billeg az élet,

mint pillangó,

mit bármikor lesodorhat egy fuvallat;

tovacsábíthat egy szebb virág.

Ökölbe szorított lelkemre szállt,

lassú szárnycsapásokkal nyitott, s zárt maga köré;

s most tenyérvonalam köti.

Nem én .

... én sosem tenném

...

Szabó Lőrinc - Mindenütt ott vagy

Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol,
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol.

Hervay Gizella - Veled vagy nélküled

Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének,
hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek.

Én nem leszek boldogabb,
ha elmondom, amit mondani kell,
de boldogtalan vagyok,
ha nem mondhatom el.

Hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek,
veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének.

Pálinkás Imre - Állomáson

Vágányok futnak,

vonatok száguldanak,
távoli álmok
vonzanak.
Menni
vágyok,
elfutni innen,
de
lábaim mozdulatlanok.
A szitáló esőt bámulom.
A szél szemetet söpör
mellettem.
Jó lenne összegyűrni
és a szélbe vetni
eltékozolt életem.
De csak állok,
rád várok.

/ermi-enigma/

Forrás: Poet.hu

Kapocsi Annamária - Érintés térdepel

Ujjaim végén az érintés térdepel
kulcsolja kezeit ezernyi érző jel,
bizsergő sóhajok pihennek, alszanak,
ma csak a hideg él, csend szitál: messze vagy.

Forrás: Poet.hu

Éjfél után

...és még egy saját - valakinek, aki ezt valószínű sohasem fogja olvasni - de szívem minden szeretetével...

Éjfél után, ha elcsitult a lárma
felkészülök - hisz nagy utazás vár ma
hunyom szemem, mögötte hív az éj

(jöjj szárnyalj, száguldj, semmitől se félj!)

egy lendület, s már fel is röppenek
alattam elmaradnak utak és hegyek

gondolatban már melletted vagyok
nem bánthatnak komor tegnapok
minden pillanat öröm veled
- s mert gondolatban mindent lehet -
hozzád bújok s megfogom kezed
most nincsen árny, hiszen sötét az éj

(ha kezem fogod nem félek - te se félj)

...de távolodik már az édes kép,
nyílik szemem, csak mécsesem, mi ég
szétnézek: sajnos egymagam vagyok,
s az égen szikráznak árva csillagok

(belesuttogom az éjszakába hogy...tudod...)

legyen örömös nyugodt holnapod -
- most e szavakat lassan írom neked
küldve egy sóhajjal boldog új évet!

/H.É./

Kányádi Sándor - Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke.
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

Újévi pár sor

A küszöbödön már itt toporog,
holnapodba szebb jövőt mosolyog,
engedd be, mert úgyis bejön
- fölötte áll téren és időn -

Zsebében rejt sok pillanatot,
napokat, s tán fényes életet,
jövődet nem kell kutatnod,
ne less, majd úgyis megtudod...

Élj a mának - carpe diem,
érezd most át szép perceidet,
a holnap ki tudja mit terem,
én azt kívánom, szebb legyen

- és boldog új évet neked! -

/H. É./

...engedjétek meg, hogy így újévre először egy saját versemet hozzam Nektek...

József Attila - Várlak

Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

Málna - Végtelen

sűrűsödik a sötétség
mélyen alszik a szél
a néma csöndet faggatom:
- hol a Végtelen? -

emlékek halkan énekelnek
csönd lehunyja szemét
de pilláin át is látom
némán sír a válaszon ...

ma éjjel könnyeznek a felhők
helyettem
csöndben mosnak el mindent
egy emlék marad
lent
kopott pad alatt
elbújva
mint egyetlen szerelem

megadva magát
erőtlen fekszik a rémület
kietlen tájon
apró kezeimmel
az Esőistenhez imádkozom…

vérszínű vágy
menny párkányára száll
hol néma virág nyílik a temetőben
és meztelen lelkek
sírva ölelkeznek

csendesebb szerelmük a sírnál
mélyebb a tengernél
felettük
Isten is lehunyja fáradt szemét…

Forrás: Poet.hu

csillagszem - Zárj

Zárt ajtók közt éledek
nyiss rám, mert félek.

Zár kattan, nyitod szíved
ajkad csókja édes mézed.

Karod ölel, ajtó csattan
bezártál érzem, itt vagyok
benned.

Szívedbe zártan, kis apró szobádban..

Szeretlek.



Forrás: Poet.hu

Mecsek Zsuzsa - Várni

Haldoklik a falon az óra,
pálcikáin lassan vánszorog,
késő-délutáni lusta fények
simogatják az ablakot.
Ebben a térben, és jelen időben
egyre nagyobbá tágul az űr,
felforrósodik belül a hiány,
s a ruhán egy könnycsepp lassan kihűl.
A kéz még tesz-vesz, néha mozdul,
feldíszíti a meztelen magányt,
de a szív már levette minden göncét,
mit sebtében magára hányt.
Agyban, lélekben, levegőben
már csak a kérdőjel vibrál,
könnyet mar a vörösödő szembe:
miért késik ennyit, hol jár?
Félrekushad szűkölve a büszkeség,
a vágy a telefonnal szemez,
falnak dől a roggyanó tartás,
maga sem fogja föl, mi ez.
S mikor a kín már-már kardjába dől,
reményt neszez, zörren a zár,
a kéz gyorsan matatni kezd,
de a szív már az ajtóban áll…


aquarius

Gere Irén - Az én ünnepem...

Az én ünnepem a másnap:
mikor már senki nem vár új csodát,
és beéri a tegnapival,
és nem csörren a telefon,
és halkan szól egy régi dal.

..Akkor is esett a hó,
és fény csillant az ágakon,
és akkor is itt járt a Télapó,
- mégis más volt! -
Vagy nem tudom…
---
Mi változott azóta?
Én? az élet? a nóta?
S ha változott is...
Ki tehet róla...?
---
A lelkem ma is fényes, lángoló,
még ma is fehér és hideg a hó,
s ha gömbbé gyúrom,
a kezem most is fázik...
és valami mégis úgy hiányzik!

Fodor Ákos - Ajtód vagyok

Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre-
nyílóan, könnyen, zajtalanul.

József Attila - Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

Boldog karácsonyt!

Ametist - Téli álom

Húr nélküli lantot penget a képzelet:
a Tél-tündér váratlan érkezett
halvány kezével végigsimít a tájon
- zúzmara-álom -
apró, didergő jégcsapok csengetnek
kristály-dallamot, és egyre
halkuló dalát dúdolja jég-virág:
tavaszról mesél, mielőtt aludni tér...
a víz színét szivárványszínű
jég borítja már, dermedt a csend
csodára vár - egy hópehely puhán
arcomra hull, azután még egy, s
hangtalanul, lábujjhegyen közelít
oson a Tél - a tájra köd borul -
s egymásba olvadó színek
helyén most minden
szikrázó fehér...


Forrás: Poet.hu

Sándor Gyula - Már nem talállak

Kiszáradt perceket morzsolok

Kezemből porként széthulló napok
Peregnek
S mint széltől űzött ködök hozzád sietnek
Majd megpihennek, hófehér válladon
Rólad álmodom
Lelkem kínjaival görgetek
Hatalmas, sziklákból rakott időhegyeket
Halomba hordott éveket
Taszítok félre
Azt remélve
Hogy vársz valahol
De csak a csend dalol, s a lüktető erek
Duzzadó sejtjeimet
Lávaként égetik
S a régen elapadt
Könnyekre tapadt
Már minden
Mi belőled megmaradt

Derzsi Pál - Láz

az este köréd kondorodott,
forróságodtól kicsattant a Hold,
ahogyan bámult szinte kiesett
bakacsinjából, de kapaszkodott
a vén kujon, mert mégis:
hogy nézne ki lent az udvaron
tönkrezuhanva, karéjtalanul…
s ahogy így, estbebugyoláltan
suhantál erre-arra izzón,
s égtél a gyötrő, gyönyörű lázban,
senki-se-látta meseszép éjben
suttogott lépted mesét a Földnek,
ringta a mát, a holnapot,
hajadra, bódult ámulatukban
mind lecsordultak a csillagok.

Forrás: Poet.hu

Fodor Ákos idézet

megtörténik velem az élet
és az élettel megtörtének.
Eldönthetetlen: melyikünkben
lesz nyomtalanabb ez a történet

Fodor Ákos

Tóth Éva - Genezis

Kezed teremti testemet
száddal lelket lehelsz belém
arcom szemedben tündököl
nevemen szólítasz

Magamban hogyan fényeskedjek?
Magamban sötétben vagyok
magamban formátlan göröngy
magamban nem vagyok.

Akasa - Fényképedre

Álarcban jöttem hozzád,
hogy ne lásd meg arcomat.
Tudod, nekem már,
csalódnom nem szabad.
Szád a számon!
Ünnep, hogy vagy!
Ünnep a pillanat!
Látod elárul mégis,
minden mozdulat.
S ha rám adja ruháját
majd az örök Alkony.
Varjak követik kihűlt lépteimet.
Vajon lesz e még erőm eldadogni?
/én szemmel követtelek…/
Vajon lesz e még időm bevallani?

hogy mindig szerettelek

Pilinszky János - Itt és most

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

Derzsi Pál - Havaddá váltam

tudjátok, milyen az: zsivaj és dal közt
űri sötétre, pokolra látni,
mocsármély magányban megfeszülve
egyre csak egyre vágyni, s akárki
beléd tarolhat, s te élve érzed,
miként fogy lassan a meggajdult élet?

a gyertyák sercegve csonkra égnek,
s loboghatnak az asztali csendben,
üres az este, remény oson csak
huncut, erős, jövőnket nyitó ez,
de hiányodat ma nem oltja semmi,

semmi a szó, mihez nem simul lelked,
sötét a tér, és nincs hova lépnem,
csak messze lobbanó lámpafényen,
fényvágta útján hív a szerelmed,

csillag-szövétnek éji világban,
remény-telem vagy, én havaddá váltam.

Móricz Eszter - Ne fuss el!

Ne rohanj, ne fuss el,

úgyis megtalállak!
Mindenütt velem vagy,
áprilisi hideg
szélben, vad viharban,
éjszakai csöndben,
sápadt hajnalokban.
Ne fuss, ne rohanj el,
úgyis megtalállak!
A vén hold elvezet,
mutatja az utam,
lágy szellő felröpít, s
a fák súgják hol vagy.
Ne rohanj, ne fuss el,
úgyis megtalállak!
Itt vagy a szívemben,
csöndben vigyázok rád...

Szabolcsi Erzsébet - Új nap

Rám kopogott a hajnal,
gyöngéden megérintett,
súgott egy-két szép szót,
s én félálomban követtem,
még duruzsolt fülemben álmom,
még pilláim mögött képek vonultak,
még lüktetett bennem valami túlvilági zene,
még nehezen szakadtam el a varázslattól,
még félig-meddig visszahulltam az öntudatlanságba,
s akkor megéreztem az új nap illatát,
akkor hűs friss szelek cirógattak,
akkor felcsendült egy új dallam,
akkor résnyire nyílt szemem
felfedezte a felszökő fényt,
a valóság színes felhőit,
s jó volt megéreznem
az új nap csodáit...

Málna - Fának dőlve támasztom csendem

a fának dőlve támasztom
csendem

nem moccan az idő sem
velem együtt érzi
a füstillatú ősz
jöttét

csend van
senki sem figyel

ki nem mondott fohászok
reszkető szenvedély
széttérdepelt
remények körülöttem

fának dőlt testemben
magam maradtam

csend van

nem hallod hogy
érted imádkozom
nem érzed hogy
sebeid hűs tenyeremmel
simogatom

szeretem lehunyt szemed alatt
hordott magamat...

itt lent
mélyen
lelkem csendjében
megőrizlek Kedvesem...


Forrás: Poet.hu