Bella István: Fény fut át

Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű a fű.
Mióta szeretlek csak az ég
bennem, mi benned gyönyörű.

Mióta szeretlek Te vagyok.
Arcod arcom. Kezed kezem.
Magamra mint feltámadott
mozdulatra emlékezem

mozgásodban: be ismerős!
Ki is? Testvér? Barát? Rokon?
...Ahogy nyarakban hull az ősz,
fény fut át a hulló havon.

Baranyi Ferenc: Festői kérdések

Hova, hova tűntek a színek a nyárból?
Hol a ragyogás a mosoly aranyából?
Hol a csók narancsa, hol van a zöld féltés?
Hol a rőt kihívás, hol a kék igézés?
Olyan sötét lett
hirtelen,
kopog a jég
a szívemen,
amit kimondok:
magam se vallom,
amit dalolnék:
magam se hallom,
áttetszők lettünk -
üveg a vízben,
fakult vagy úgy is,
nincs színem így sem.
Hol a rőt kihívás, hol a kék igézés?
Hol a csók narancsa, hol van a zöld féltés?
Titkok tarkasága hol van a szemedből?

Hova, hova tűnt a fény a szerelemből?

Tóthárpád Ferenc - Mégis

Szememben lakozol!*
Ahogy a víztükörre száll az est,
Nehéz pilláimat lezárom,
Tekintetem el nem ereszt,

Velem alszol s álmodsz.
Rabom vagy, és mégis rabod vagyok,
Belém karolsz, s ha megperzsellek
A mindenség belévacog.

Mint egy kamasz, félek,
Mert érzem, hogy az ébredés közel,
S tudom, hogy szökni akarsz tőlem,
Te mégis néha könnyezel.

Bár bánatod sója
Kimarja, s görcsbe fojtja torkodat,
Az én szememben olvad cseppé,
Ha fuldoklik a gondolat.

*Lator László Ki egyre fényesebb vagy c. versének töredéke.

Derzsi Pál - Kép

Rozzant rámában tán a szélkarmos délután?

Felleg-zátonyok kúsznak be szélről sötéten,

S a kósza Nap, mint tépett szörnyű lék

Ásít egykedvűn süllyedő ég-fenéken...

Kenéz Heka Etelka - Ennyi

Lehet, hogy menekülsz önmagadtól
A körmeiddel vájt résen
És azt álmodod, hogy szabad vagy egészen.

Valecsik Ákos - Mondd

Mondd táncolod-e még
tócsákban a hajnal képeit,
mondd játszod-e még
szemeddel a jelzőlámpa fényeit,
mondd dúdolod-e még
a szivárvány színeinek dallamát,
mondd megfested-e még
a gőzös vonatfütty zaját,
mondd ébredsz-e még
mosollyal egy borús reggelen,
mondd hiszed-e még
hogy kertünkben boldogság terem,
mondd látod-e még
tengernek, ha színtiszta az ég,
mondd odafentről néha
figyelsz-e még?

/Khaos/

Forrás: Poet.hu

Málna - tegnap

Tegnap éjjel,
rám zuhant a Világ
és remegve figyeltem
alatta magam.
Bámultam érzéseim,
miközben
szememből csorgott
hiányod,
majd a szeretők
öleletlen karját
magamra ölelve
aludtam bele
az éjbe.

Forrás: Poet.hu

Dvorák Etela - Napfény

Kora hajnal volt,
fekete rigó énekébe
csempészted álmaid-
megtaláltam,
s szépek lettek pénteki,
nyújtózkodó vágyaim.
Napfénnyel
játszadoztak az árnyékok,
égszínkékben táncoltak
az ágyamon felejtett
bánatok...

(Etka)

Forrás: Poet.hu

Bella István - És szólt a Szó

És szólt a hegy:
- Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?

És szólt a Nap:
- Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?

S a csillag szólt
- Ha már csak fény leszek.
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?

És szólt a tó:
- Ha tűz gyöngye leszek.
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?

És szólt a szó:
- Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hegy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e?!

Somlyó György - Esőben (részlet)

Mi ketten,

mondd, hogy is kerültünk
az esőfalú kis szobába
a hegy alatt, a tó felett?
Kik hajadonfőtt állva tűrtünk,
oltalmat sehol sem találva,
annyi esőt, havat, jeget,
inkább, semhogy bemeneküljünk
bármilyen jó tető alá, ha
csak egyőnknek kínál helyet –
barlangot ástunk egymásban magunknak.
Fejünk felett fedél a szerelem.

Akasa - Utószó

Az, hogy Minden volt,
és most Semmi sem,
( ujjlenyomatod a kilincsen)

Csak a haldokló Nap
kihűlt fényei,
a Szerelem halkuló léptei...

Hogy mondjam el?
hogy örökké érted,

hogy mindig is vártalak?

Szakál Magdolna - Ne sírj

hideg van itt

összébb húzom magamon a létezést

s csak figyelem a villódzó árnyakat előttem a falon

apró tappancsok neszeznek a bádogereszen - esik? -

az ablakon nem látni se ki, se be

- a párától - ám egy pillanat

is elhozhatja a fényt

a nap sugara simít ... vagy te szóltál?

- Ne sírj !

(Narnia)


Forrás: Poet.hu

Kormányos Sándor - Vers vagy bennem

Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.

Egy vers, amit még nem írtam meg,
csak mondogatom szótlanul,
egy vers, amellyé lettél bennem
örökre - leírhatatlanul...


Forrás: Poet.hu

Kónya Gábor - Lennék

Lennék, mert lenni kell
valaminek: köd -
messzeséget záró.
Lennék eső -
hideg, szemerkélő,
vagy fázós reggelek
kabáttépő szele.

Lennék - bár lennem
nehéz, mint ágnak
a jég - avar ha ég
füstje. Fulladva,
lihegve súgd nevem!
Mondd csendesen:
"viharom légy".

Lennék felhő - készülő
orkán jele az égen,
majd lennék vihar:
tombolva pusztítanék,
ám kérned elég
és a fákat
csokorba tépem.

Lennék hó - tiszta,
csillogó - ha vakítana,
söpörj el, mintha
sohasem hulltam
volna eléd. Lennék
dér - abszintkék
álmod dermesztője.

Vagy lennék fagy;
az ablakra írt mozdulat
- egy jégvirág csupán -
és minden tél után
talán jön tavasz,
mikor a rügy fakaszt
pár buta kis csodát.

(SajnosNem)

Forrás: Poet.hu

Kormányos Sándor - Gombot varrtál

Rongyos álmaid foszladoznak.
Mért vacogsz, mondd csak, ennyire?
Nálad volt a tű, a cérna,
s te gombot varrtál a semmire...

Forrás: Poet.hu

Fitó Ica - Gyengéden

szállongó
hópelyhek
a kopár
tájon
gyengéden
fedik be
emlékünk
hogy ne
fájjon

Kormányos Sándor - Grimasz

A múlt poharába
ivott a jelen..
Nézem ahogy ostoba
döbbenettel arcára ül
sorsom keserű
fintora...


Forrás: Poet.hu

Black - Mezítláb a fűben

kiszálltam az ágyamból

éjszaka a legszebb álmomból
a világ szélére léptem
oda vitt a mámor
a sötét éjszaka peremén
mezítláb a fűben egyedül sétálok

alszik az ég s vele álmodom én is
légy te ma az én jó tündérem
légy te ma éjszaka az én csillagképem
táncolj velem lágy dallmra
mikor a sötét éjszaka peremén
mezitláb sétálok a fűben

-kérlek ne ébressz fel-

-zs-

Poet.hu

Kosztolányi Dezső - A játszótársam mondd, akarsz-e lenni

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

József Attila - Az én ajándékom

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.

Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,

Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.

Jagos István - Elringatott

Magányom temeti az őszt.
Rám terül egy ócska nagykabát.
Barátnak fogadtam egykor -
Ő az egyetlen lelki társ.

Óv a hidegtől, a széltől,
hogy ha fázom, ottan legbelül.
Magamra karolom a kedvest,
s velem együtt elszenderül.

Dér-lepel őrzi az álmom,
régi cipőmön átfut a szél.
Fejem felett egy vén akác,
elhullott gyermekről mesél.

Azt is mondta ismer engem,
csak valahogy már más vagyok.
Felemelt kérges tenyerével
és csendesen elringatott.


Forrás: Poet.hu

Bella István - Falevélen talált sanzon

Igen, és egyszer meghalok
és nem leszek, csak puszta név,
vagy az se, falevélvacok
résekből egy szín visszanéz,

nem lát meg ember, se madár,
te sem, pedig: súgom "vagyok",
- bár torkom sincs, s hangom, akár
az augusztusi csillagok,

elég a lombbal, mielőtt
szólhatnék... Fű, hamu dadog.
Simítsd meg majd a levegőt
testeddel, s tudd, hogy az vagyok.

Baranyi Ferenc - Előled is hozzád

Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik
s múltadból érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress, de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már szakítottam rég veled,
nem is tudtad, hogy létezem,
és szakítottál rég velem,
elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el - te balra át.
S most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is. Menj. Maradj.
te érted ezt? A távozó
nem el, de feltűnik. Hahó,
hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj!
Isten hozott! Isten veled!
Isten veled! Isten hozott!
Futok tőled s hozzád futok,
s te tőlem énhozzám szaladsz,
előlem is hozzám szaladsz -
ki érti ezt? Ki érti azt?

Megfoghatatlan. Képtelen.
Szerelem ez? Alighanem.

Jószay Magdolna - Szívedbe álmodom magam

Ha vihar jön, sötét fellegekkel,
ha az ég háborúzni kezd el,
ha a szél cibálja a fákat,
és nagyot sóhajt szívemben a bánat,
szívedbe álmodom magam.

Ha a világom már nem színes tünemény,
ha nem szólal meg bennem semmilyen költemény,
ha baljós napok komor búja lep el,
és szívem már semmire sem felel,
szívedbe álmodom magam.

Ha a mindennapok feketének tűnnek,
ha kilátástalannak érzek lassan mindent,
ha saját szívem sajgón-fájón dobban,
és a szivárvány, jaj, de messze van...
szívedbe álmodom magam.

/Magdileona/

Papp Für János - valahol

te valahol ott én itt vagyok
rám még nem vigyáznak angyalok
benned nyugszik bennem kél a nap
s nem múlik úgy perc és pillanat
hogy ne gondoljak rád azalatt

ha egyszer majd menni kell: megyek
zsebemben csordultig telt fellegek
vonatra szállok s a síneken;
átdübörgök ázott réteken
ott leszek csak később érkezem





Forrás: Poet.hu

Derzsi Pál - Reggel veled

Körmözi, csilló jégvirág, táncát,
szirmain áttört szőttes az ég,
tejtükör-éjen dér haja szánt át,
csikland, a mély most zeng kicsikét.

Zúzmara-pajkos hallali ének
hajlik a kertre, áznak a fák,
mintha csak álmod játszna a fénynek
tán sose hallott vágy-muzsikát.

Lassan az érről fölmeri csendben
hűs pirkadatnak arcát a Hold,
jégbibe-táncban izzik a kertem,
kéje beszökken, árad, felold.

Zizzeni, foncsor jégvirág, táncát
szirmai százát kékli az ég,
kék ugar méhén vér tüze szánt át
fölcsap a mélység, lehull, elég.

Forrás: Poet.hu

Zimonyi Zita - Bűvöletben

Valahol
e világon kívül
Valamikor az időn túl
valami
Köröttünk vagy bennünk
megállt
összefogódzkodtunk
érintések nélkül
percek kövein
jártunk
léptek nélkül
és egymáshoz jutottunk
utak nélkül

Akasa - Kavics

" Megtaláltál és felemeltél.
S én örökre megszerettelek érte"

S azóta élek csak.
S az ujjaid a párnám.
Tenyeredbe költöztem,
és a körmeid a lámpám.
Csiszolj fényesebbre!
Engedd hadd ragyogjak!
Semmi kis kavics vagyok,
akit nem jegyez a Holnap.
Csiszolj fényesebbre!
Mutass fel a Holdnak!
Mert élek és szeretlek,
engedd hadd ragyogjak.
De fordulj el akkor!
Már ne gyere vissza kérlek.
Mert semmi kis kavics vagyok,
és én csak addig élek…
Fordulj el akkor!
Nőjön kövek közt az Élet!
S ha végleg leejtenél

Isten bocsássa vétked

Szakál Magdolna - Életpillangó

Tenyerem élén billeg az élet,

mint pillangó,

mit bármikor lesodorhat egy fuvallat;

tovacsábíthat egy szebb virág.

Ökölbe szorított lelkemre szállt,

lassú szárnycsapásokkal nyitott, s zárt maga köré;

s most tenyérvonalam köti.

Nem én .

... én sosem tenném

...

Szabó Lőrinc - Mindenütt ott vagy

Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol,
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol.