Károlyi Amy : Tárgyeset

A szeretet csak van és vár.
Ül lomb-árnyban,
ül fellegekben.
A szeretet csak van és vár,
hogy tárgya legyen,
kit szeressen.

Kocsis Gabriella: Neked rajzolok

Ma köréd rajzolom a napot.
Akarom, hogy érezd míg nem vagyok,
most nem lehetek, nem adhatok,
meleget csak így lophatok.
Neked.

Ma köréd rajzolok ezernyi csillagot.
A holdat is neked adom,
színezve csillogóra hagyom,
éjjelek álmába rakom.
Neked.

Holnap melléd magam rajzolom.
Hiányod bennem forog,
folyton gondolatban motoz,
rólad a kép szüntelen lobog.
Bennem.

Forrás: Poet.hu

Zajácz Edina - Szemembe szelídülsz

Míg hangodra simul sóhajom,
tépázott szavam tenyeredbe
suttogom.

Ne halld, számba visszacsókolom
és finom erezetén benned
utazom.

Valami varázs kellene még,
esti imám kagylóhéj neved
toldja meg.

Talán ha derekamra fonnád,
míg csendesen belém szelídülsz
a kezed.

Forrás: Poet.hu

Akasa - Jövendölés

Majd az éjszakával visszatérek,
csupa csillagpor lesz a ruhád.
Ne bándd, hogy el kell mennem innen,
csak betegebb lesz tőlem a Világ.

Majd minden hazatalál,
kisimul bennem.
Az Álom
lehajtja fejét...

Nyelvemen olvadó Neved,
az Űrben visszhangzik rég...

Majd szánni fogják gyönyörű,
utolsó halálos tettem,
mint álombeli sírást

ahogy elfelejtesz engem

Rimanóczy Ildikó - ringató

Néma sóhajokkal
ajtómat kitárom,
fázós éjszakámba
érkezésed várom.
Szemem sugarával
felszárítom könnyed,
leveted a múltad,
meglásd, így lesz könnyebb.
Sárga-lila köddel
betakarlak szépen,
felmelegítelek
csókjaim hevében.
Múló éveimet
többé nem sajnálom,
magamba ringatlak,
ébredező álom.

Forrás: Poet.hu

Mihály Margaréta - mondj...

mondj valami szépet
valamit, mi beillik a napsütésbe
valami élesen fényeset
mit el nem takar szürkeség(em)
mondj nekem örömöt,
reményt,
valami könnymenteset
mondj nekem valóra vált álmot..
akkor is, ha...

Hazudj nekem valami szépet,
valamit, mi beillik a napsütésbe....



Forrás: Poet.hu

Kányádi Sándor - Mezítláb

Lehúztuk a cipőt is,
úgy mentünk, kéz a kézben.
Ázott hajad esővíz-
illatát most is érzem.

Tapicskoltunk a sárban;
sikolyaidtól bokrosodva
futott a sáncban
a sárga patakocska.

– Gyermekkoroddá lennék
érted, te kedves.
– Te jó, te drága.

Társtalan lép az emlék
a kármin-köröm pettyes
tavaszi sárba.

Kerekes László - Vágyvers

Legyek tüzes Nap, ha fázol
útjelző, ha tétovázol
legyek felhő, mely eltakar
ha a világ sokat akar.

Legyek a föld, melyre könnyed
hullajtod, ha most úgy könnyebb
legyek hang, melyet kiejtesz
Holdas éjen elrejthetsz.

Legyek álmod és megfejthetsz
legyek rózsa, és szerethetsz
legyek az út, és elviszlek
legyél igaz és elhiszlek.

Kányádi Sándor - Szemed

Mióta fürkész ez a szempár,
hány ezer év óta követ?
Sugaraitól hasadtak már
atomjaikra fák, kövek,

mérgeződtek tengerek tőle,
hamvadtak lábon dzsungelek;
csak én állom még egyelőre
s csalok belőle könnyeket.

Rimanóczy Ildikó - Újrafestelek

Már tudom, hogy nem az álmokban létezel,
hívó szavaimra suttogásod felel -
szellemnek, ha ébred, nincsenek határok,
és ha te is érzed, nem hiába várok.
Szívembe írom most kettőnk történetét,
új hittel teremtek magunknak új esélyt.

Megfestelek téged lelkem élő vásznán,
felragyogsz, mint vihar után a szivárvány -
szemed színét küldi az áprilisi ég,
szavaid szél szárnyán szállongó tollpihék,
rózsaszirmok szövik bársonyukba bőröd,
vad tüzek emlékét csókjaidban őrzöd.

Érzem lépteidet, mert közeledsz felém,
harmatos füveken csillan az új remény,
vágyaimból gyúlnak az útjelző fények,
érkezned kell, tudom - ne maradj el, kérlek.
Nem fájnak az elmúlt, semmivé lett évek -
még nem vagy itt, de már hálát adok érted!

Forrás: Poet.hu

Ivan Goll - Tízezer hajnal (részlet)

I

Megfoghatatlan vagy,
akár a patak,
mit menták sűrűje rejt el.
Sokszor remegés fut a válladon át,
megijedsz tőlem, az arcomtól,
ha föléd hajolok.
Pedig csillagok gyúlnak ki,
ha rámtekintesz, előttem.
Pedig hozzámtartozol éppúgy,
mint archoz a szem
s tudom, majd ha a halál felé hajózol,
egyik dalomat dúdolod akkor is...
És mégis menekülsz, menekülsz csak,
mint mandolinom szökevény futama,
megfoghatatlanul egyre rohansz,
ó, szerelmetes álmom!
Ó, álmom-szerelmem!

B.Radó Lili - Ünnep

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

Phaedra - Vallomás

Ujjaimra fonódott a fény,
Lelkemet napsugár vallatja.
Ritmust pihen az égnyi kékség,
Magára képzel a Végtelen.

Még ne kapcsold ki a világot,
A vágy minden reggel fölébred,
Keresd meg a pattanó szikrát,
Mely forrva nyeri meg a csatát.

Ha összeáll bennem a világ
S nem sikolt ez a mozdulat,
Benyitok a Nap udvarába,
És helyére tolom az eget...

Derzsi Pál - egyszerűen

szeretlek téged
olyan egyszerűen,
ahogy a madár repül
de ugyanúgy vággyal is
egyszerűen
szemérmetlenül
mi vagyok mondd
hogy úgy halok beléd
mint tiszta erdőkbe
esténként
belehanyatlik
a fellobogó ég?!

Szakál Magdolna - Csak addig szeretlek

Csak addig...
míg tavaszt nyár követ,
míg visz a szél fátyolfelleget,
míg egyszer ébreszt a hajnal kék eget,
míg madár száll zöld erdők, magas hegyek felett,
míg szivárvány színe feszül eső után a tűnő horizontra fel,
míg folyók vize a hatalmas óceánban lassan megnyugvásra lel,
míg zuhatagok dübörgő dalára párafelhő lágy nesze felel,
míg viharba cikkcakkos, vad tüzet villám fénye rejt,
míg a hold sarlója hízik, s lesz jó kerek,
míg rét virága kever színeket,
míg őszi fagy jelzi a telet,
CSAK AMÍG... amíg
megengeded.

Forrás: Poet.hu

Reményik Sándor - Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak,

Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,

Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,

Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:

Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,

Leszek sehol - és mindenütt leszek.

Szakál Magdolna - Mert hiszen szeretlek

Égre írom,
s a folyó tükörjegére
kopírozza a holdfény...

Égre írom,
s a széllel zizegve éjjel,
hóba pergeti a tél....

Égre írom,
s a faágak tengerére
lehull,mint zúzmara,dér...

Égre írom,
saját lelkembe rejtelek,
míg lobog a tűz-remény....

Égre írom,
fénylő kis csillagbetűkkel,
mennyire szeretlek én.

Forrás: Poet.hu

B. Szabó Károly - Miattad

maradok mert voltál
s maradsz mert vagyok
így lettünk akaratlan
hallgatag csillagok
kopottan is fénylő oltár
hamvaiban égő zsoltár
porladó égi neszek

miattad voltam minden
mi valaha leszek

Szalay László - Havas Éva: Közeledve

közeledve Hozzád
arcomon a ráncok
mosollyá simulnak

s ha megérkezel
szívemben a dobbanás
földrengést okoz

Ketten írtuk: Kedvesem, és én...

Papp Für János - üzenet de kinek? (részlet)

üres akna a világ mióta nem vagy benne
hol keresselek ha mindenütt voltam már
el kell hogy felejtselek
de temető-lelkem melyik
sarkába temesselek
hogy ne találjak rád
megfontolt léptekkel körbejár a halál
szemlélget és méreget
de egyszer úgyis rám talál
kiürülök teljesen nélküled
semmi nem marad már bennem
csak bolyongó emlékképek
csavarognak a csendben
szememben semmivé zsugorodik a lét
kihunynak benne a csillagporos álmok
s elveszíti legutolsó semmi-láng-tüzét
és én csak bénultan állok
s téged várlak
- de a keresett világban
vajon majd ott leszel és megtalállak?


Forrás: Poet.hu

Bíbor Kata - Napra nap

Mikor jöttél, nem fájt semmi,
elhittem, hogy boldog lenni
ennyi csak.
Vágytalak és te is vágytál,
több legyünk egy múló láznál:
napra nap.

Mikor jöttél, vadvirágot
hoztál, karodban hintázott
testem,
kezed-kezem barangoló,
merültünk el csillag-folyó
estben.

Mikor jöttél, megszülettem
újra, gyermekláncfüvesben
jártam,
ringattál és ringattalak,
meztelen csókolt válladat
vállam.

Téged nézlek, veled látok,
narancsszínű bolondságok,
napra nap.
Mikor jössz, úgy nem fáj semmi,
elhiszem, hogy boldog lenni
ennyi csak.

Forrás: Poet.hu

Phaedra - Ha elmész

Ha elindulsz, ha elmész,
ha csendet kovácsol
az áttetsző messzeség,
Ha megfojt a szürke,
őszintén, de megsebezve,
Állj meg az út közepén,
burkolózz magadba,
Várd meg másik feled,
Mert beleoson lábnyomodba.

Málna - és fáj...

Hiányzol
Legtöbbször a hajnal ébredésénél,
mikor csend ül a falakon
És fáj,
hogy már nem tudom kimondani
a szavakat,
mert már némán születnek meg bennem
És fáj,
amikor a szemgödrömben kopog a félelem,
hogy már
nem vagy többet itt velem
Fáj, hogy utálom a nyárfákat,
amiért bólogatnak.
A Szőke Tiszát ,
amiért jajgat,
és a vitorlázó "csíkhúzót",
ami felettem száll s nem felettünk már
Fáj, úgy fáj,
hogy mindenben még ott vagy,
de benne már mégsem te vagy.
Fáj, hogy már én sem
és fáj, hogy szeretlek!
Úgy fáj, hogy már nem tudom
kimondani többet
mégsem....

Szalay László - Néhány sor...

néhány sor
nem kerül papírra
mintha a szél vinné el

néhány sor
sosem ér kezemhez
a véremig sem jut el

néhány sor
mélyen a szívemben
Rád vár szívedre figyel

***
Ismét én kaptam kedvesemtől :)

Málna - Jó lenne

valahol melletted lenni
csak úgy
és csak annyira
hogy gyengéd simogatásod alá
szerethessem magam...

olyan jó lenne
néha
megszökni magunktól
csak úgy
egymáshoz...

Kányádi Sándor - Két nyárfa

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

Váci Mihály - Két szárny

Még alig emelkedő gondolatnak

vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullna ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk,
de fenn a fellegekben
nem szállhatunk,
csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
egy ütemben.

Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
szárnyak lettünk egymással.

Málna - sírnék

amikor nem szólsz
csak szótlan fekszel
a sötétben,
amikor halk imám
sem engeded be
tudom, hogy
akkor szeretsz a
legjobban

tudod én akkor is
szeretlek,
amikor nem szólsz
csak szótlan fekszel
a sötétben

sírnék fényt
lelkedbe...

Zsefy Zsanett - teremtés

halj belém
hogy feltámaszthassalak
hogy csak sejtjeim között
találhasd meg magad
hogy egyszer
nagyobb lehessek nálad

legyek bár ismeretlen
ez idegen világnak

törpeségem kincs legyen
s ne kín
ne izgasson suta beszéd
ócska rím
ne félszegen keressem hozzád az utat
halj belém
s én újraálmodlak

(Bakkné Szentesi Csilla)

Molnár Szilvi: Úgy

Angyalhangú szélben
gyapjúillatú simogatással
ködbe bugyolált
merevségben
tűzszemű szeretettel
gyere értem.